Lavr Georgijevics Kornyilov
Lavr Georgijevics Kornyilov | |
Lavr Kornyilov tábornok 1916-ban | |
Született | 1870. augusztus 18. Uszty-Kamenogorszk |
Meghalt | 1918. április 13. (47 évesen) Jekatyerinodar közelében |
Állampolgársága | orosz |
Nemzetisége | orosz |
Fegyvernem | gyalogság |
Szolgálati ideje | 1892–1918 |
Rendfokozata | gyalogsági tábornok |
Csatái | Orosz–japán háború Első világháború Oroszországi polgárháború |
Kitüntetései | Szent György-rend Szent Szaniszló-rend |
Halál oka | bevetésben esett el |
Iskolái |
|
Lavr Georgijevics Kornyilov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lavr Georgijevics Kornyilov témájú médiaállományokat. |
Lavr Georgijevics Kornyilov (oroszul: Лавр Гео́ргиевич Корни́лов, Uszty-Kamenogorszk, 1870. augusztus 18. – Jekatyerinodar közelében,[1] 1918. április 13.) kozák származású orosz gyalogsági tábornok, rövid ideig az orosz hadsereg főparancsnoka, az ellenforradalom egyik vezetője, aki 1917 szeptemberében jobboldali puccsot kísérelt meg Kerenszkij kormánya ellen.
Élete
[szerkesztés]Katonai pályafutása az első világháború kezdetéig
[szerkesztés]Kornyilov 1885-től az omszki katonai középiskolában tanult, majd 1889-ben a pétervári Mihajlovszkij Tüzérségi Akadémián folytatta tanulmányait, kiváló eredménnyel. Itt 1892 augusztusában végzett. Hadnagyi rangot kapott, és 1892 szeptemberétől Taskentba, a turkesztáni katonai körzetbe helyezték, ahol a Turkesztáni Tüzérségi Dandár 5. Ütegénél szolgált. Számos felderítő akciót indított Kelet-Turkesztánba, Afganisztánba, valamint Perzsiába. Több közép-ázsiai nyelvet elsajátított, és részletes beszámolókat írt megfigyeléseiről.
1895-ben jelentkezett a pétervári Törzstisztképző Akadémiára
, és a felvételizők közül a legmagasabb pontszámot érte el. Az iskolát századosi rangban végezte el. Miután az Akadémiát elvégezte és megházasodott, 1898 októberében visszatért Taskentba.Alig egy hónappal később az üzbegisztáni Termezbe helyezték, ahol hírszerzői megbízatást kapott. 1899 januárjában két társával átkelt az Amu-darja folyón Afganisztánba, ahol saját kezdeményezése alapján, kihasználva nyelvismeretét, kettős ügynöknek adta ki magát. Életét kockáztatva sikerült fényképet és térképet készítenie több erődítményről. Ettől fogva tevőleges résztvevője volt a nagy játszmának, a Brit Birodalom és az Orosz Birodalom közötti, a Közép-Ázsia fölötti hegemónia megszerzéséért folytatott stratégiai küzdelemnek.
1899 augusztusában rövid időre a Turkesztáni Katonai Körzet parancsnokságára helyezték, majd októberben kelet-turkesztáni expedícióra indult. Először Ashabádba vezényelték, majd az év végén Kasgarba érkezett. A következő fél évben megszervezte a postai összeköttetést Osa és a Pamír között. Amerre csak járt, információkat gyűjtött, gyakran úgy, hogy kereskedőnek öltözve elvegyült a helyi lakosság között. Jelentéseket és leírásokat készített Kelet-Turkesztán politikai, etnikai és gazdasági helyzetéről, és az összegyűjtött információt egy ötszáz oldalas Kasgaria és Kelet-Turkesztán. Hadászati-stratégiai vázlat (Кашгария или Восточный Туркестан. Опыт военно-стратегического описания) című monográfiába gyűjtötte össze.
Taskentbe visszatérve Kornyilovot alezredessé léptették elő, és a katonai körzet parancsnokságán kapott beosztást. Hamarosan azonban a Cári Földrajzi Társaság égisze alatt újabb expedícióra küldték, ezúttal Kelet-Perzsiába. Felderítő útja során megállapította, hogy a britek befolyási övezetük kiterjesztésére készülnek. Úti tapasztalatait két könyvben publikálta. 1903 novemberében Kornyilovot Indiába küldték azzal a feladattal, hogy derítse fel a Indus folyó menti brit védvonalakat.
Az 1904 elején kitört orosz–japán háborúról Kornyilov Pesavarban értesült. Az expedíciót félbeszakítva Pétervárra utazott jelentéstételre. Itt hivatali beosztást kínáltak neki a vezérkarnál, de Kornyilov a frontra kérte magát, és így egy lövészdandár élén a Távol-Keletre vezényelték.[2]
A háborút követően pekingi attasé lett.
Az első világháborúban
[szerkesztés]Az első világháború kezdetekor a Bruszilov tábornok vezette 8. hadsereg dandárparancsnoka, majd a 48. gyaloghadosztály parancsnoka. Az 1915. május 2. és 5. közötti gorlicei áttöréskor könnyebben megsebesült,[3] osztrák–magyar hadifogságba esett 1915. május 12-én. Mellhártyagyulladással kezelték Kőszegen. Tisztiszolgájával, František Mrnákkal együtt 1916. augusztus 11-én megszöktek, Laczkovics István és Németh István nevekre hamisított okmányokkal. A szökés során Szilágyballán, élelemszerzés közben a tisztiszolgát, František Mrnákot elfogták. Kornyilov sikeresen hazatért Oroszországba.[4][5][6]
Forradalmak és polgárháború
[szerkesztés]Az 1917. februári oroszországi forradalom után az Ideiglenes Kormány a petrográdi katonai körzet vezetésével bízta meg. Megpróbálta a széteső orosz hadsereg hadrafoghatóságának és fegyelmének helyreállítását, de ez népszerűtlenné tette, ezért áprilisban kénytelen volt lemondani, és visszatért a harctérre, a 8. hadsereg parancsnoka lett. 1917. augusztus 1-jén Kerenszkij a hadsereg főparancsnokává nevezte ki, Kornyilov megkísérelte a forradalmi csoportok elszigetelését, a hadseregben a rend helyreállítását. Mivel ez nehézségekbe ütközött, valamint Kerenszkijjel nem tudtak együttműködni, ezért Kornyilov 1917. szeptember 7. és 12. között katonai puccsot kísérelt meg az Ideiglenes Kormány ellen.
Orosz nép, nagy hazánk tönkremegy!
Közeleg az utolsó óra!
Én, Kornyilov tábornok [...] kijelentem, hogy az Ideiglenes Kormány a szovjet bolsevik többségének nyomására egyetértésben cselekszik a német vezérkar terveivel. [...]
Én, Kornyilov tábornok, kozák parasztok gyermeke, kijelentem mindenkinek, nincs más célom, mint a nagy Oroszország megóvása, és esküszöm, hogy az ellenség legyőzése által lehetővé teszem az Alkotmányozó Gyűlés összehívását, ahol a nép maga dönthet majd sorsáról, s maga választhatja meg államformáját.
Ebben a fenyegető pillanatban az ország elkerülhetetlen pusztulásának felismerése azt parancsolja nekem, hogy az egész népet felhívjam haldokló hazánk megsegítésére. [...]
Csapatait a kormányerők még Szentpétervár előtt feltartóztatták. Kornyilovot szeptember 9-én a mogiljovi főhadiszálláson letartóztatták, és a társaival együtt bebörtönözték.
1917. december 2-án az októberi orosz forradalom után megszökött, és a tyekini lovasezred kíséretében délre ment[9] a Don-vidékre, ahol csatlakozott Alekszejev tábornokhoz és Gyenyikinhez. A doni hadsereg élén harcolt a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg ellen, ám 1918 áprilisában a Jekatyerinodar melletti csatában elesett. Állítólag a bolsevikok kiásták a koporsóját, és nyilvánosan elégették a város főterén a holttestét.[10]
Kitüntetései
[szerkesztés]- Szent Szaniszló-rend, harmadik fokozat (1901), 2. fokozat (1904 és 1906 karddal)
- Szent Anna-rend, 3. fokozat (1903), és a 2. fokú (1909. december 6.)
- Szent György-rend, 4. fokozat (1905. augusztus 9.) és a 3. fokú (1915. április 28.)
- Arany Bátorsági Kard (1907. május 9.)
Bruszilov tábornok véleménye Kornyilovról
[szerkesztés]Kornyilovot 1914-ben ismertem meg, amikor a 24. hadtest megérkezett a rám bízott hadsereg állományába. Kornyilov ekkor dandárparancsnok volt, de rögtön a harctevékenység kezdetén Curikov hadtestparancsnok előterjesztése alapján kineveztem a 48. gyaloghadosztály parancsnokává. Bátor ember volt, aki nyilvánvalóan elhatározta, hogy a háború folyamán nevet szerez magának. Mindig elöl volt, és ezzel megnyerte a katonák szívét, a katonák szerették. A katonák nem voltak tisztában cselekedeteivel, de mindig látták a tűzben, és becsülték bátorságáért.
Szerintem ez a kétségtelenül bátor ember nagymértékben felelős a katonák és a tisztek fölöslegesen kiontott véréért. Hebehurgyasága következtében értelmetlenül kergette halálba a katonákat, s miután teljesen értelmetlenül diktátorrá kiáltotta ki magát, csínyével rengeteg tiszt vesztét okozta. De meg kell mondanom, mindazt, amit tett, gondolkodás nélkül, a dolgokban el nem mélyülve tette. És ma, amikor rég halott, csak annyit mondhatok: »Béke poraira«, miként mindazokéra, akik hozzá hasonló lobbanékony képviselői voltak egykori Oroszországunknak. Szívből remélem, hogy a jövendő orosz emberei megszabadulnak az effajta szertelenségtől, még ha szertelenségüket a hazaszeretet vezérli is.
Érdekesség
[szerkesztés]Az Ideiglenes Kormány 1917. március 7-én döntést hozott II. Miklós cár és a cárné letartóztatásáról, arról, hogy a családot Szentpétervár egyik elővárosába, Carszkoje Szelóba kell szállítani. Ezt a feladatot Lavr Kornyilov vállalta el.
„Március 8-án a Sándor-palota elé odagördült Kornyilov tábornok gépkocsija. „A harcias dárdahegy bajszú Lavr Kornyilov, a híres harcedzett tábornok” a cárnéval közölte letartóztatásukat.”
– Részlet Edvard Radzinszkíj: Az utolsó cár - II. Miklós élete és halála című könyvéből[11]
Képgaléria
[szerkesztés]-
A sikerek csúcsán - tisztek ünneplik a tábornokot
-
Moszkvában 1917-ben
-
Az orosz hadsereg főparancsnokaként türkmén testőrei kíséretében (1917)
-
A tábornok aláírása a Bihovi-albumban
-
Kornyilov síremléke
Irodalom
[szerkesztés]- Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon (Scolar Kiadó, Budapest, 2003) ISBN 9789639193895
- Alekszej Alekszejevics Bruszilov: A cár árnyékában (fordította: S. Nyirő József, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986) ISBN 963-326-698-x
- Julier Ferenc: 1914–1918. A világháború magyar szemmel (Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933) Online elérhetőség
- Залесский К. А.: Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии (Zalesszkij K. A.: Ki kicsoda az első világháborúban? Németország szövetségesei, Moszkva, 2003)
- A. I. Verhovszkij: A nehéz hágón (Moszkva, 1959)
- James D. White: The Kornilov affair—a study in counter‐revolution, Europe‐Asia Studies, 1968, 187–205. oldal
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szabolcs Ottó és Závodszky Géza: Ki kicsoda a történelemben? (Laude Kiadó, 224. oldal) ISBN 9637830111
- ↑ Цветков В.Ж.: Лавр Георгиевич Корнилов. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 20.)
- ↑ Eltérő vélemény: „Kornyilov a törzs tisztjeinek egy csoportjával a hegyekbe menekült, de az éhségtől hajtva néhány nap múlva lement a völgybe, és egy osztrák járőr foglyul ejtette. Ivanov tábornok megpróbált legalább olyasmit keresni, ami hőstettre hasonlít, s fenntarthatná a csapatok szellemét. Az igazságot tudatosan meghamisítva megdicsérte Kornyilovot és hadosztályát a harcban tanúsított bátor magatartásáért. Kornyilovból hőst csináltak, amin csak nevettek és csodálkoztak azok, akik tudták, mi volt ez a hőstett.” A. I. Verhovszkij: A nehéz hágón - 65. oldal (Moszkva, 1959)
- ↑ Kőszeg és Vidéke 1916 augusztus 20 száma.
- ↑ Miért jött Kornyilov Kőszegre? <a href="https://www.vaol.hu/hetvege/miert-jott-kornyilov-koszegre-2786560/ Archiválva 2021. május 23-i dátummal a Wayback Machine-ben" rel="noreferrer nofollow">www.vaol.hu/hetvege/miert-jott-kornyilov-koszegre-2786560/</a> Hozzáférés: 2021.05.23
- ↑ František Mrnák emlékirata
- ↑ Száraz Miklós - Kaposi József: Történelem IV. (középiskolák, 12. évfolyam) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006, 14. oldal, ISBN 9631935019
- ↑ NTK: Történelem IV. (középiskolák, 12. évfolyam) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012 (magyar nyelven). [2014. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 28.)
- ↑ Ugyecsa vasútállomás közelében a Vörös Gárda egy osztaga szétverte Kornyilov csapatát. A tábornok az ezred maradványaival magára hagyta, paraszti ruhába öltözött és Larion Ivanov névre szóló igazolvánnyal Romániából szököttnek tüntette fel magát. Előbb szánon, majd vonaton jutott el Novocserkasszkba. (Alekszej Alekszejevics Bruszilov: A cár árnyékában, 249. oldal - a szerkesztő megjegyzése)
- ↑ Evan Mawdsley: The Russian Civil War (2008) 29. oldal
- ↑ Történelmi emléklap: Várt rájuk az Ipatyev-ház (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
Források
[szerkesztés]- elsovilaghaboru.com: Portrék - Kornyilov, Lavr Georgijevics (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
- bibl.u-szeged.hu: Ki kicsoda az I. világháborúban? (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 28.)
- Galántai József: Az első világháború (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1988, 396. oldal) ISBN 9632820045
További információk
[szerkesztés]- Történelemklub: Ki kicsoda az első világháborúban? (magyar nyelven). [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 28.)
- Lenin Wladimir kisebb írásai a Kornyilov-kalandtól kezdve az októberi proletár-forradalom kitöréséig; s.n., s.l., s.a.